– Mit látsz? – kérdezte az árny.

– Édesanyámat, édesapámat és Famous bácsit egy obeliszk-
nél – jelent meg a múlt egy töredéke Rewia előtt.

– Mi van az obeliszkre írva?
Az obeliszk szövege egyre élesebben ragyogott.
– Az én nevem. Édesapám mormol valamit – csodálkozott
Rewia.
– Ez a város alapításának ideje. Tudod mit jelent a neved?
– Nem – csóválta a fejét.
– Lélek. Ezt jelenti a név. Bár édesapád nem tudott rólad,
megérezte, hogy közeledsz – tűnt el az emlékkép egy pillanatra.
– Ekkora erővel rendelkezett? – kérdezte Rewia az árnyat.
– Az erő a lelkedből származik, ha erős a lelked, erős a
varázserőd is. Hallottad, mit mormolt édesapád?

– Sajnos nem, túl hangos volt a varázslat, amit a város létre-
hozásához használtak.

Ha hallotta is, akkor se figyelt volna fel rá, lekötötte a szülei
látványa.

– Édesapád nem csak a várost hozta létre, hanem egy véde-
lemmel is ellátta a benne tartózkodókat.

– Ez mit jelent? – érdeklődött Rewia.
– Elfedte a varázslatot a varázslattal, igy csak ő tudja, hogy

szól a varázsige. Ez a varázslat mentette meg Qubrik éle-
tét is, ezért tud varázsolni bárki a városban, még akkor is,

ha külső erők ezt befolyásolni is szeretnék – jelent meg egy
újabb emlék.
– Ugrottunk egyet? Ez Qubrik bácsi? – látta meg Qubrik
valódi külsejét.

Amit ő látott korábban, már csak halovány arc az emlék-
képben látotthoz képest.

– Ezen a napon jött a városba. Tudtad, hogy ő nem szü-
letett varázserővel, sőt semmiben sem ügyeskedett annyira?

– követte végig Qubrik városban töltött napjait.
– Miért fél tőle Famous bácsi? – kérdezte Rewia.

– Mert amíg itt élt, megtanulta használni azt, ami a lelké-
ben lakozott és bár nem született varázserővel, nem sokkal

később már édesapádnak segített a varázslatokban. Qubrik

ismeri édesapád legtöbb titkát és legtöbb varázslatát. Ha sike-
rül megtörnie Famousnek, akkor még nagyobb lehet az ereje

– figyelmeztette Rewiát az árny.
– Qubrik bácsi megtanított egy varázslatra.
Ez csak egy volt a sok varázslat közül, amit szintén átadott.
– Mit tanított?
– „Em ah azuh e za azut ij.” „Az én erőm a te erőd is.”
– Megbocsátasz egy pillanatra, Rewia? Ellenőriznem kell
valamit – indult el az árny a fal felé.
– Menj csak! Hogy érlek el, ha szeretnék beszélgetni veled?
Rewia lvezte az árnnyal való beszélgetést.
– Gondolj Ehhvopra és már jövök is!Az árnyalak visszalépett
a falba, még pont időben. Famous lépett be Rewia szobájába.
– Rewia, kivel beszélgettél? – kérdezte Famous.
– Senkivel, Famous bácsi. Csak varázslást próbáltam tanulni
– füllentette Rewia.
– Segítek gyakorolni a varázslást. Melyiket kezdted el?
– nyújtott segédkezet Famous.
– Ezt ma tanultam, de egy kicsit átalakítottam magamnak.
„Em za azuh e eh azut ij.” „A te erőd az én erőm is.” – kezdte
apránként elszívni Famous varázserejét.

– Rewia, elég! Ezzel meg is ölhetsz valakit! – törte meg a
varázslatot Famous.
– Bocsáss meg, Famous bácsi, még nem tudom kontrollálni!
– fáradt el Rewia, amint megtört a varázslat.
– Hol tanultad ezt a varázslatot? – kérdezte Famous Rewiát.
– Qubrik bácsitól, odalent.
Nem gondolkodott, elmondta az igazat.
– Megkérhetlek, hogy a közeljövőben máshol játszatok a
barátaiddal? – rejtette el idegességét Famous.
– Megigérem, Famous bácsi, hogy messziről elkerülöm azt
a helyet – hajtotta le a fejét, ezzel is jelezve, hogy megbánta a
tettét.
– Köszönöm, Rewia. Azért én mégis állítok őröket a bejárat
elé – indult el az ajtó irányába.

– Famous bácsi! Azon gondolkodtam, hogy az én kedve-
mért esetleg nem építenéd-e meg újra azt az obeliszket, amit

leromboltál? – bújt vissza az ágyba Rewia.

– Sajnálom, nincs elég varázserőm egy olyan erős varázslat-
hoz. Ha lenne is, nem ismerem a varázslatot, amivel felépítet-
ték – állt meg az ajtó előtt Famous.

– Akkor mesélj még nekem, milyen volt a gyerekkorod, hol
születtél és mikor? – helyezkedett el kényelmesen Rewia.
Várta Famous meséjét.
– Egy kis faluban születtem Everumban, három évtizeddel
ezelőtt. Édesanyámat nem ismertem, mert a születésemnél
meghalt. Édesapám nevelt fel. Erőszakos kirohanásai miatt
édesapám gyakran megvert, ezért egy napon, amikor már elég
varázserőm volt, megöltem. Ezután saját rendet alapítottam
és jártam a világot tanítványaimmal. Épp egy nagyvárosba
értünk, melyet akkor még nem ismertem. Ez a város Zaran

volt, a világunk legnagyobb tudását rejtő városa. Itt találkoz-
tam Silvergon mesterrel, aki szárnya alá vett engem és a ta-
nítványaimat, így új családra leltünk rá. Segítettük egymást,

ahogy csak tudtuk, mígnem egy napon meg nem jelent édes-

apád és majdnem a földdel tette egyenlővé a várost – bámult
a kandallóban égő tűzre, szemei előtt az égő Zaran városát
látva.
– Mindig édesapámnál lyukadunk ki, Famous bácsi. Nem
szeretnék újra róla beszélni. Úgy hallottam az udvarban,
hogy nemsokára születésnapod lesz. Mit szeretnél? Mit adjak
neked? – terelte el Rewia a beszélgetést más irányba.
– Már megkaptam az ajándékot tőled – takarta be Famous
Rewiát és homlokon csókolta őt.
– Tényleg? – kelt fel meglepődve.
– Nekem te vagy az ajándék. Most pedig, ha nem haragszol,
még beszélnem kell Lepusszal. Gyakorolj majd reggel tovább,
Rewia, de kérlek, senki ne sérüljön meg! – ment ki az ajtón
Famous.

***

– „Alnefa”* Lepus, az embereid nem találják sehol

Qubrikot! Remélem, nem kell csalódnom benned! Már el kel-
lett érd Zaran határát, amint megérkeztél Zaranba, értesíts!

A Rewiával való beszélgetés során eszembe jutott a tudástár és

ami ott rejtőzik. Nekem is rá kell jönnöm, hogy tudtok varázs-
latot létrehozni, átalakítani.

Lepus valóban Zaran határába ért és a levelezés felgyorsításá-
nak köszönhetően megkapta mestere utasításait. Sajnos Famous

nem lehetett tisztában azzal, hogy se a kő nincs már Zaranban,
se a tudástár. Ugyanis a követ Alazar egyesítette a karddal, amit

elrejtett a kíváncsi szemek elől, a tudástárat pedig a portál felrob-
banása semmisítette meg. Még a robbanás előtt Alazar elvégzett

egy másik varázslatot is, amivel – félve a későbbi események-
től – egy helyre zárta az összes mágiával kapcsolatos könyvet,

teljesen kifosztva ezzel Zarant. Mindemellett csapdákkal látta
el a könyvtárat. Bárki, aki belép és rossz szándék vezérli, nem

távozhat onnan. Minden varázserejét elveszti és céltalanul bo-
lyong az üres könyvespolcokból álló labirintusban. Hogy erre

miért volt szükség, arra már Alazar se tudna válaszolni.

– „Alnefa”* Mester, megérkeztem. Teljesen üres a város.

A tudástár kapui zárva vannak. Amint sikerül kinyitni, érte-
sítem.

*„Alnefa” Alazar által létrehozott üzenetátadó varázslat, amely
megkönnyíti a gyors üzenetváltást akár nagy távolságban is.